Emlékezés a második világháború hőseire

A XX. Doni Hősök Emléktúrára létrehozott Bakony nemzetköz menetszázad teljesítette feladatát - jelentette Simon Jójárt-Sándor nyá. ezredes Sáfár Albert dandártábornoknak ezért az ideiglenes létrehozott alakulatot feloszlatta.

A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete a 2020-as évben is csatlakozott az országosan meghirdetett Doni Hősök Emléktúrájához. A Bakony nemzetközi menetszázad parancsnoka Kaptur József nyá. alezredes január 16-án Székesfehérváron ünnepélye keretek között vette át Jásdi Balázs tartalékos főhadnagytól a Magyar Honvédség parancsnoka által aláírt Menetparancsot.

A menetszázadba aktív katonák, civilek, tartalékos német, magyar katonák, kadétok és apródok önkéntes alapon jelentkeztek. Az állományában megtalálhatóak voltak az MH 54. Veszprém Radarezred, a Légi Vezetési és Irányítási Központ, a 3. számú Toborzó Iroda, valamint az MH Rekreációs Kiképzési és Konferencia Központ katonái és munkatársai. A Magyar Tartalékosok Szövetséget három megye, Vas-, Zala-, és Veszprém megye tartalékosai képviselték. A menetszázadban a fiatal korosztályt a báró Wesselényi Miklós Alapítványi iskola, a Pápai Faller Jenő Szakgimnázium, a Szent Benedek Középiskola kadétjai, valamint a Papkeszi Bocskai István Általános iskola apródjai képviselték. A századot színesítette a Majsai Kiskun Huszárbandérium négy fős huszárcsapata.

Az emlékezők 65 fővel január 17-én a Veszprém város Vámos úti temetőjéből indultak. A rövid megemlékezést és a menetzászló átvételét követően megkoszorúzták a magyar, német, orosz háborús katonai emlékműveket. Az első napon Veszprém - Nemesvámos- Veszprémfajsz érintésével gyalogmenetben Balatonfüredre érkeztek.

Balatonfüreden megtartásra került fáklyás megemlékezésen Szabó István honvédelmi államtitkár mondott beszédet. Az államtitkár a beszédében kiemelte, hogy egyes napok örökre bevésőnek a történelem naptárába. Ilyen volt Magyarország számára 1943. január 12-e is. Ezen a napon 77 évvel ezelőtt indította meg a szovjet Vörös Hadsereg a 2. Magyar Királyi Hadsereg elleni támadását. Az 1942-ben felállított Magyar Hadsereg a Don kanyar mentén foglalta el állásait, feladata volt a német csapatok támogatása mellett a szovjet áttörés megakadályozása is.

A hiányos felszereléssel, fegyverzettel felszerelt magyar alakulatok emberfeletti helytállást tanúsítottak a harcok során. A magyar katonák hosszú időn keresztül sikeresen teljesítették a feladataikat, és tartották az állásaikat. A fordulat talán az év leghidegebb éjszakáján következett be, amikor a túlerőben lévő szovjet hadsereg általános támadást indított a magyar állások ellen. A katonák 2500 kilométerre távol a hazától, számukra idegen célokért küzdöttek és áldozták az életüket. Nem a gyávaságuk miatt kényszerültek meghátrálásra, hanem az eredményes és hatékony védelem feltételei hiányoztak. Harcoltak és védték magukat a rendelkezésükre álló hiányos fegyverzettel. A szovjetek bekerítették és szinte teljesen megsemmisítették a magyar hadsereget. A magyarok még két hétig folytatták az utódvéd harcaikat. Az offenzíva végül elsöpörte a magyar arcvonalat.

A túlélők rendezetlenül kisebb nagyobb csoportokban, vagy egyedül voltak kénytelenek menekülni a "földi pokolból". A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok a mai napig sem. Az elesettek és fogságba kerültek száma ma sem ismert. Ám az bizonyos ez volt a magyar hadtörténelem legnagyobb embervesztesége, a magyar katonák egyik legnagyobb véráldozata.

A doni eseményeket az eltelt 77 évben különbözőképpen ítélték meg a történészeink, politikusaink. Mi, akik ennek igazságát már nehezen tudjuk megítélni egyet tehetünk emlékezünk azért, hogy a múlt példáján át hasonló szörnyűséget ne éljünk meg a jelenben, vagy akár a jövőben,

Az emlékezés kézen fogható példája az, amiért itt állunk. Immáron XX. alkalommal indult útjára a Doni Emléktúra, ami méltó módon állít emléket a Don kanyarban elesett katonáinknak. Olyan katonákért, akik távol hazájuktól áldozták az életüket a hazáért, ezért a múló idővel sem felejthetjük el a tetteiket. Ezek a katonák sem születtek hősnek. Akaratuk ellenére váltak azzá. Nekünk, utódoknak kötelességünk ápolni és megőrizni az ártatlan emberek emlékét. De emlékeznünk kell azokra a borzalmakra, amit átéltek, egyben arra a hazaszeretetre is, ami elvezette őket a hősi áldozatvállalásra. Ezért köszönet illeti meg azokat, akik ezt a katonai hagyományt évről évre ápolják, ezzel segítve a hősökről történő megemlékezést.

Az emlékezők a második napon Csopak - Alsóörs - Balatonalmádi - Balatonfűzfő településeket érintve tovább folytatták a megemlékezéseiket. A rendezvényt záró megemlékezés Balatonfűzfőn a Jézus Szíve templomban istentisztelettel és koszorúzással zárult.

A templom falán elhelyezett emléktábla koszorúzásánál Simon - Jójárt Sándor a MATASZ VME elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangsúlyozta, hogy több mint három évtized alatt ezekről az eseményekről szinte beszélni sem lehetett. A magyar katonák a német hatalmi nyomásra mentek ki a Don kanyarhoz. A katonáinkat a politika kiszolgálói azzal küldték ki az orosz földre, hogy ott kell helyt állniuk. És a magyar katonák méltó módon az elődeikhez helyt álltak a sokszoros túlerőben lévőkkel és a hideggel szemben. Az esküjükhöz híven teljesítették a kötelességüket. Soha meg nem kérdőjelezték a kiadott parancsot.

A politikai, katonai vezetés, amely felelős volt a kialakult helyzetért, a háború után közvetlenül, de később sem tudott ésszerű magyarázatot adni a bekövetkezett szörnyű tragédiára. A hősök emlékét egyszerűen azok gyalázták, meg akik nem tudtak különbséget tenni a bűnösök, hősök és áldozatok között.

Az elnök végezetül megköszönte azoknak az önkormányzatoknak, katonai és civil szervezeteknek, amelyek segítették az emlékmenet megvalósítását és külön megköszönte azoknak a fiataloknak és időseknek teljesítményét, akik vállalták az 50 kilométeres emléktúrát. Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes az elmúlt napok történései alapján megállapította, hogy a XX. Doni Emlékmenet a kitűzött célokat teljesítette és az erre a célra létrehozott Bakony nemzetközi menetszázadot feloszlatja.