www.batthyanyblog Dr. Csutorás Gábor írása

Gróf Batthyány Lajos az első független felelős magyar kormány miniszterelnökének blogját olvasni, azt hiszem kellően futurisztikus.

A blog egy internetes napló, vagy újság, amely bejegyzéseket, szövegeket, képeket tartalmaz. Az első igazi blogok csak 1994-95 környékén jöttek létre, és nyilvános naplókként funkcionáltak, amikben a felhasználók osztottak meg személyes történeteket, gondolatokat, érdekességeket, vagy éppen a velük történt (munkahelyi, tanulmányi, családi, kapcsolati) eseményekről számoltak be rajtuk.

Batthyány is írt naplókat, mint például olmützi és pesti naplója, melyet Kelemen Erzsébet "Tiszta szándék" címmel megjelent írása is tartalmaz.

Egy nagyszerű politikus helyzetébe képzelni magát, az embernek igazi kihívást jelent. Ez vezérelt, amikor az írásom alapját képező Gracza Györgynek Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története című művére támaszkodva megpróbáltam ábrázolni, hogy miként festene ma az interneten egy rövid, de dicsőséges időszak karizmatikus egyéniségének személyes blogja.

A Batthyány blog című írásom részt vett a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatán, amelyet Batthyány Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából 2007-ben írtak ki.

www. batthyany-blog.hu

1848. március 16.

A nádor este nyolcra magához kéretett. Előbb Kossuthtal beszélt, utána hívatott engem. Közölte, hogy Kossuth nem akar miniszter lenni. Azt válaszoltam, hogy nem lehet kormányt alakítani Kossuth nélkül. A kabinet egy napig sem tudna működni, hiszen ő a reformok biztosítéka.

Amikor István főherceg az uralkodó családdal folytatott megbeszélése során a leendő magyar kormány megalakításánál az én nevem mellett Kossuthot is megemlítette, szörnyülködés volt a válasz. Lajos főherceg alig tudott uralkodni magán. Zsófia főhercegasszony, "Jaj csak ezt a nevet ne említsék itt!" felkiáltással élt. Ennyire tartanak Kossuthtól. Szerencsésebb volt tehát, hogy a főherceg a király kegyének megszerzése, a reform javaslatok elfogadása érdekében engem javasolt miniszterelnöknek.

A fogadóban néma csöndben, feszülten várakoztunk. Mintegy másfél óra múlva hívatott újra, és boldogan közölte, a nemzet óhajtása teljesült.

Tíz óra után már az uralkodó dolgozó szobájában álltunk. A király kijelentette, hogy a nemzetnek a független magyar minisztérium alkotása iránti kívánságát elfogadja.

Éljen a király!

1948. március 17.

Ma az alábbi levelet kaptam a nádortól István főhercegtől:

Kedves gróf Batthyány!

Ezennel tudósítom önt, hogy ő Felsége, meglevén győződve, miként a fennforgó körülmények sürgetőleg megkívánják, hogy azon felelős magyar minisztérium, melynek alakításába ő Felsége mai napon kelt k. k. leírata által beleegyezett, haladéktalanul összeszerkesztessék s activitásba lépjen, engem felhatalmazni méltóztatott, hogy önt a törvények értelmében független magyar minisztérium elnökévé kinevezvén, ön minisztertársait belátása szerint akként és oly számban tegye legfelsőbb királyi megerősítés végett javaslatba, amint azt a minisztérium feladatához a minisztertársai törvények útján meghatározandó hatásköréhez és saját felelősségéhez képest szükségesnek ítéli. Egyébiránt legnagyobb hajlandósággal maradok Méltóságodnak legszívesebb jóakarója

István,

m.k. nádor.

Azóta vártam erre a percre, amióta anyám intésére hallgatva 21 évesen tanulni kezdtem elfordulva a léha élettől.

A király tehát meghajolt a nemzet kívánságai előtt. Itt van a kedvező alkalom, hogy az alkotmányos reformok annyi meddő küzdelem után végre valahára megvalósulhassanak.

1948. március 18.

Pozsonyban az országgyűlésbe a Hajnik Pál vezette fővárosi küldöttség meghozta a nemzet kívánságait. Apponyi gróf és a konzervatívok hihetetlen küzdelmekkel próbálják megtartani a hatalmat, - kiváltképp Kossuth március 8-i nevezetes alsótáblában elhangzott tettekre serkentő beszéde, - de ezután a levél után mi, liberálisok nemcsak a felsőházban, hanem Kossuth vezetésével az alsóházban is előre tudunk törni, és meggyőződésem, hogy az alkotmányos reformokat a király segedelmével ki tudjuk vívni. Úgy legyen!

1948. március 19.

A nemzet elindítása a reformok útján csak a zavartalan törvényalkotó munkával lehetséges. Ebben a felhevült légkörben úgy gondolom, a kedélyek békés mederben tartása, a rend fenntartása a legfontosabb feladat. Ennek jegyében bocsátottam ki első körlevelemet, amelyet alább is közre adok:

Tisztelt törvényhatósági elnök úr!

Az események rendkívüli gyorsasága miatt még talán szét sem küldetett k. k. körlevél hiányában a mellékelve olvasható nádori főhercegi levélre hivatkozva, első és haladéktalan kötelességemnek tartom a törvényhatóságok fejit, elnökeit és így Önt is, uram Ő felsége nevében a polgári hűség kötelességeire hivatalosan felhívni, és megbízni, hgoy a közbéke és a nyugalom fenntartására minden tekintélyüket, hatásukat, alárendeltjeiket erélyesen felhasználni és minden segédmódot igénybe venni;- a csend és népkedély bujtogatóira és a most még fennálló viszonyok tapodóira nézve pedig a törvények rendeletét szigorúan alkalmazni siessenek; nehogy miniszterium és országgyűlés, mint az átalakulás és törvényesség organumai, a nagy és nehéz munka megoldásában kicsapongások, vagy idő előtti követelések által akadályoztassanak, és a nemzet boldogsága mielőtt alkotmányos tökélyét elérné, zavartassék.

És még egyfelől törvényes köreiket és hatalmukat a status polgárok irányába igénybe veendik, hazafiuilag törekedjenek másfelől a nemzetben a bizodalom lelkét és nyugtató érzelmeit a nemzetszerző királyi felség s nádor-főherceg, mint szinte a törvényesség organumai iránt is gerjeszteni, és öregbíten; szóval polgári és hivatalos eréllyel eszközleni azt, hogy a hon magához méltólag és boldogságát elősegítőleg érezze át a nemzeti szabadság első örömeit. S mindennek pontos és hűséges teljesültét annál biztosabban várom és reménylem, minthogy valamint én a kormányzat eredményéről felelősséget vállaltam, úgy a törvényhatóságok elnökeit is felelőssekké teszem mindazon nem remélhető zavarok és botrányokra nézve, melyek az általam nem várt hanyagságból, vagy egykedvűségből származnának.

Pozsony március 17-én 1848.

Hazafiui üdvözlettel és teljes bizodalommal tisztelt törvényhatósági elnök úrnak kötelezettje:

Gr. Batthyány Lajos s. k.

nemzeti miniszterelnök

A király jóindulatával nem visszaélni, az alaptalanul követelődzőket visszatartani, türelemre inteni, a forradalmi hevületet békés mederben tartani, a reformokat a lehető leggyorsabban beindítani, a törékeny eredményeket megtartani, most ezek a legsürgetőbb feladataink.

1848. március 20.

A pozsonyi Zöldfa vendéglő erkélyéről Kossuth azt mondta: "Mi Bécsből nem törvényeket hoztunk, nekünk nem más törvények kellettek, nekünk felelős minisztérium kellett."

Felszólalásomban én nem tettem ígéretet, hanem őszintén gondolva azt mondtam, hogy minden erőmet a feladatom teljesítésére fogom fordítani, és ehhez bizalmat kértem a nemzettől.

Minden tiszteletem István főhercegé, aki állását feltéve küzdött célunkért. Egy szebb, boldogabb korszak nyílt meg nemzetünk előtt. Az alkotmányos szabadság áldásos korszaka.

Elszomorító, hogy olyan hírek terjednek, miszerint az új kormány népszerűtlen aulikus az udvar politikáját támogató főurakból fog állni, és hogy nekem ennek ellenkezőjéről a pesti küldöttséget meg kell nyugtatnom.

1848. március 21.

Azt gondolom, úgy tudom hazám érdekeit a leghathatósabban szolgálni, ha az uralkodóház és a nemzet érdekei közötti ellentéteket megpróbálom kiegyenlíteni, összeegyeztetni.

Nem könnyű feladat a kormány összeállítása. Nem azért, mintha hiány volna hazafias érzelmű, reformpárti, nagyszakértelmű politikusokból. Olyan miniszterekre van szükségem, akik mindezek mellett hűek a királyhoz, és megfelelő támogatottságot élveznek a nép körében. Egyformán legyen jelen a mérsékeltebb, és a temperamentumos irányzat. Ilyen exponált helyzetben különösen fontos a személyek helyes kiválasztása.

1848. március 23.

Bemutattam az első független felelős minisztérium tagjait. Az országgyűlés tetszéssel fogadta.

Szemere Bertalan belügyminiszter. Kiváló szónok, részt vett azokban a mozgalmakban, amelyek a reformokat szülték. Az ellenzék egyik vezére.

Kossuth Lajos pénzügyminiszter. Sikerült megnyernem, nélküle nem vállaltam volna el a miniszterelnökséget. A reformok leghevesebb hajtóereje, kiváló szónok, a nemzet vezéralakja.

Széchenyi István gróf közlekedésügyi miniszter. Nála nagyobb szakerőt keresve sem találhattam volna. Annak ellenére, hogy korábban éles harcot folytatott Kossuth ellen, és még főrendházi tagságáról is képes volt lemondani, hogy az alsótáblában sikeresebben ellensúlyozhassa, nem csak az én, de a kormány tagjainak bizodalmát is élvezi.

Eötvös József báró, vallás és közoktatásügyi miniszter. A felsőházi ellenzék szervezésében sokat segédkezett nekem. Jó szónoki képességű. Széleskörű irodalmi tevékenységet fejt ki. Hosszas unszolásomra vállalta el a tárcát.

Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Az egyik leghevesebb ellenzéki vezér. Régi barátom. Az iparügyek terén rendkívül nagy szakértelemmel rendelkezik.

Deák Ferenc igazságügy miniszter. Az ország egyik legalaposabb törvényismerője. Nagytekintélyű szónok, az uralkodóházzal hozzám hasonlóan kompromisszumot kereső.

Mészáros Lázár hadügyminiszter. Olyan katona, aki nagy szaktekintéllyel rendelkezik, de magyarérzelmű, liberális gondolkodású és az osztrák katonai szolgálatban nem vesztette el érzékét a nemzet törekvései iránt. Kossuth ajánlotta. Először idegenkedtem tőle, én is úgy gondolkodtam, hogy nem egyéb megcsontosodott osztrák katonánál. A legnehezebb döntés volt. Rá várt az egyik legbonyolultabb feladat a nemzet hadseregének kialakítása.

Eszterházy Pál herceg, az Ausztriával fennálló közös viszonyok és külügyek minisztere.
A parlamentáris rendszert Angliában ismerte meg, és azóta is lelkes híve. Nagy tekintéllyel, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező diplomata. Ő képes az udvar és a kormány érdekeinek egyeztetésére.

Az első felelős független minisztérium ebben az összetételben megfelel minden elképzelésemnek. Most már csak a király szentesítése van hátra, és hivatalosan is kezdődhet a nemzet megújhodásának korszaka. Bízom benne, hogy a nádor segítségével ez mihamarabb teljesülni fog.

1848. március 25.

A nemzet boldogságába vetett erős hit, hatalmas lendületet adott az országgyűlésnek. Végre lendületbe jött a törvényalkotás. Rövid idő alatt, közel harminc alaptörvényre vonatkozó javaslatot tudtunk megalkotni úgy, hogy reggeltől estig tartottak az ülések. Ezt úgy értük el, hogy a bizottságok éjjel dolgoztak. Összehasonlítottam Petőfi 12 pontját, és a három hét alatt megalkotott törvényeket. Büszkék lehetünk, a nemzet törekvései megvalósultak. Minden álmom, reform gondolatom beteljesedni látszik. Kijelenthetem, életem eddigi legboldogabb szakaszát élem. Hihetetlen, de felszabadítottuk a jobbágyságot, eltöröltük a dézsmát és a papi tizedet, népképviseleti országgyűlést hoztunk létre, behoztuk a közös teherviselést, kimondtuk Erdélynek Magyarországgal való egyesítését, a sajtószabadságot, törvénybe iktattuk a vallásegyenlőséget, megkezdtük a nemzetőrség szervezését, proklamáltuk a tanszabadságot, visszahelyeztük az őt megillető jogaiba a nemzeti színt és az ország címerét.

Boldogan terjesztettem fel a királyhoz a törvényjavaslatokat jóváhagyásra.

1848. március 28.

A király nem reagál sem a minisztérium kinevezésével, sem pedig az általam felterjesztett törvényjavaslatok jóváhagyásával. Nem tudom elképzelni mi ennek az oka, hiszen előttem nyilatkozott, a reformok és a minisztérium kérdéseiben eléterjesztett javaslatok ügyében. István nádor Bécsben van, hogy megtudja, hol késik, miért késik az eljárás.

1848. március 29.

Ma az elegyes ülésen Zsedényi Ede felolvasta a királyi választ, ami szíven ütött.
Ez a leirat teljesen az ellenkezője volt a március 17-i, a felelős minisztérium felállításáról szólónak. A magyar minisztériumot minden önálló hatáskör nélkül helytartó tanács színvonalára süllyesztette, tőlem, mint miniszterelnöktől minden hatáskör megvonatott.
Első döbbenetemben a következő felszólalást tettem: "E királyi válasz az én meggyőződésem szerint sem a nemzet törvényes igényeinek, sem az országos rendek méltányos várakozásának eleget nem tesz. Azért minden további indoklás nélkül arra kérem ő fenségét, hogy hatályos közbenjárása által a királyi válasznak oly módoni átalakítását eszközölje, miszerint beváltassék Ő felségének azon szava: hogy Magyarországnak független felelős minisztériumot kíván. Mert ha ez nem történik: én mint magam, mint társaim nevében kinyilatkoztatom, hogy a felelős miniszterséget elvállalni így képesek nem vagyunk, s arra magunkat jogosítva nem érezzük."

A király iránt érzett tiszteletem és hűségem mást nem engedhetett meg. Este nehezen jött álom a szememre. A nádor teljes befolyására szükség lesz, hogy ígéretének megfelelően ne csak előterjesztésre kerüljön, de át is menjen a királynak tett észrevételünk.

1848. március 31.

Kossuth javaslatát, hogy intézzünk feliratot a királyhoz, amelyben megköszönjük, hogy teljesíti kéréseinket és hívjuk meg látogatásra, hogy biztosítsuk hűségünkről, egyhangúlag elfogadtuk.

1848. április 8.

Nem volt szerencsés ebben a helyzetben a függetlenségükért küzdő szerbekkel kenyértörésre vinni a dolgot. Kossuthnak a szerb küldöttséggel való összeszólalkozása nem viszi előre a megállapodást. "Úgy! Akkor hát döntsön közöttünk a kard!" Bármennyire heves is a vérmérséklet, bármennyire meg vagyok győződve az igazamról, a politikában mindig a megegyezés keresése a megoldás kulcsa.

Úgy gondolom, ezek a nemzetiségi mozgalmak maguktól is elsimulnak, ha látják a zavartalan szebb jövőt, a közös szabadság biztosította fejlődést. Ha netalán nagyobb zavar támadna, bízhatunk a király segítségében.

1848. április 11.

A király a nemzet iránt jóindulatot tanúsított. Az országgyűlés berekesztése alkalmával személyesen adta át itt Pozsonyban a szentesített reform törvényeket. Minisztereimmel azonnal Pestre utaztunk. Immár hivatalos kormányként. A kedvezőtlen időjárás miatt csak este érkeztünk, de ekkor is hatalmas éljenző tömeg fogadott.

1848. április 16.

A kormány ma megkezdte hivatalos működését. Nagyszerű érzés.

1848. április 20.

Nem hittem, hogy a nemzetőrség intézménye ennyire be fog válni. A polgárok önként és örömmel soroztatják be magukat ezekbe a csapatokba. Ha az új közigazgatás is működésbe lendül és a nép, ugyanígy megszokja az új rendet, akkor megszilárdult bizalommal nézhetünk a jövőbe. Az új főispánok kinevezésével, telekkönyvi hivatalok megvalósításával, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fejlesztéséhez szükséges kereskedelmi kamarák felállításával le tudjuk rakni a nyugodt és békés haladás alapjait.

1848. április 21.

Aggodalommal töltenek el a horvátországi események. Nehéz minden figyelmünket küldetésünkre összpontosítani, amikor a környezetünkben zajló történések, Jellasics önkényeskedései szemben állnak a szabadság és reformok eszméjével.

1848. április 25.

Az antiszemita zsidóellenes zavargásokat Szemere gyors fellépésével, a kiküldött kormánybiztosokkal sikerült megfékeznem. A kedélyek lecsillapodóban vannak. Határozott fellépésünk a gyűlölködés elfojtására eredményesnek látszik. Számoltam azzal, hogy szélsőséges elemek az egyetértés és békés hangulat megzavarásával akadályozzák a reformok véghezvitelét. Nem viszik előbbre ügyünket a belső zavargások. Határozottan kell fellépni ellenük.

1848. május 2.

A minisztertanács nevében felkértem István főherceget, hogy intézzen levelet Jellasicshoz, az állítólagos sérelmek békés kiegyenlítése céljából. Nekünk a törvény, a méltányosság és az igazságosság a meghatározó munkánkban. Tanácsadóim szerint várható, hogy Jellasics ettől elzárkózik. Bízom benne, hogy a király segítségünkre lesz a bán által elkövetett törvénytelenségek megszüntetésében.

1848. május 7.

Most már látom, hogy hiú ábránd volt azt gondolni, könnyű feladat lesz ebben a soknemzetiségű, eltérő érdekeltségű országban az új rend kialakítása.

Úgy kell tovább folytatni a reformokat, hogy azok csorbát ne szenvedjenek és a nemzetiségeket is kordában tudjuk tartani. A békülékenység, kölcsönös felvilágosítás és a vívmányok mihamarabbi elterjesztése ezt a célt szolgálja.

1848. május 18.

A "román pacificáló comité" megalakulásával, az oláh nemzetiség fellépése veszélyezteti az Erdéllyel megvalósítandó unió keresztülvitelét, a kormány és a magam egyik legfontosabb célkitűzését. Azt kellett mondanom az erdélyi rendek küldöttségének, hiába kéri a fegyveres megoldást. Nincs lehetőségem rá, mert ezredeinket külföldön tartják a király parancsára.
A honnak az alkotmány és szabadság megvédésére szükség van rendes katonaságra. Mint ideiglenes hadügyminiszter, újabb nemzetőr csapatok felállítására a toborzást ugyan elrendeltem, de minden erőszakos fellépés távol áll tőlem. Egy megoldást látok: a csillapító szót, és az unió mielőbbi megvalósítását.

A kormány eddigi munkájának elismeréseképpen hatalmas tömeg jött lakásomhoz és bizalmi irat átadásával biztosítottak hűségükről.

1848. május 20.

Azt hiszem, ki lehetne használni a bécsi forradalmi helyzetet a király és a nemzet kapcsolatának szorosabbra fűzéséhez, ha felajánlanánk, hogy tegye székhelyét Innsbruck helyett Budapestre. Ezt először Esterházy herceg király mellé küldésével, majd küldöttség menesztésével próbáljuk meg elérni. Sokat segítene a nemzetnek, ha tervünk sikerül. Különösen a kedélyek megnyugtatásában.

1848. május 25.

Nem azt a választ vártam a királytól, hogy akkor jön Magyarországra, ha kiállítunk 40 ezer katonát az olaszországi hadsereg számára. Nincs semmi összefüggés a két dolog között. Gyorsan kellett dönteni. Remélem a király, elfogadja a válaszunkat és Jellasics is végre meghajol a parancsa előtt.

Ebédnél feleségem észrevette az arcomra kiülő bánatot Hogyan is lehetnék boldog, amikor mindenünnen felhők gyülekeznek hazám egén. Ez arra sarkall, hogy még nagyobb felelősséggel lássam el posztomat.

1848. május 30.

Hála a fiatalságnak, akiknek a haza szent szeretete fűti lelkét, az első 10 "rendes nemzetőr" zászlóalj felállításra került. Ez lesz az új nemzeti hadseregnek a "honvédségnek" az alapja. Az új név hűen tükrözi feladatukat. Az Olaszországból hazatért Mészáros Lázár végre átvette a honvédelmi ügyek vezetését. Most már érvényt tudunk szerezni a főparancsnokoknál a magyar hadügyminisztérium parancsainak és utasításainak.
Reményeim szerint a zászlóaljak felszerelése is megoldódik.

1848. május 31.

Egyre súlyosabbnak látom a helyzetet. Hovatovább több időt és energiát fordítunk a nemzetiségek kérdéseire, mint az újjáalakulás munkálataira.

Csúnyán kudarcot vallottunk a királyi biztossal Horvátországban. Jellasics a király figyelmeztető levelét is semmibe vette.

Félek tőle, hogy ezek után itthon megerősödik, a radikális megoldás híveinek száma.

Mind több területen kerülünk ellentétbe az udvarral. Az Ő szemszögükből természetesen érthető a státusadósság kérdése, de nem fizethetünk többet, mint amennyi az éves államjövedelmünk. Azzal mennek napjaim, hogy István főherceggel vagy valamelyik miniszteremmel Bécset járjuk, és kéréseket terjesztünk elő. Megalázó ez mind az ország, mind az én számomra. Közben ők engem megkerülve, a belügyekbe avatkoznak, mintha még mindig a régi rendszer működne, semmi sem változott volna. Így van ez a bányák érckészletének Bécsbe szállításával, a dohánybeváltással és még sok mással is.

1848. június 1.

Azt kell hinnem, hogy a királyi leiratoknak, döntéseknek nincs foganatja.
A király utasította az országban lévő összes katonaság parancsnokait, hogy a parancsokat, utasításokat ezentúl a magyar hadügyminisztériumtól fogják kapni, azonban ők erre rá sem hederítnek. Az uralkodóházzal a legkisebb eredményt is csak rendkívül szívós munka árán, nehézkesen tudjuk elérni. Közben otthon leállnak a reformok, erőre kapnak a türelmetlenkedők, hitegetésnek, időhúzásnak vélik az eredmények elmaradását, újra felkorbácsolódnak az indulatok. Lassan a polgárháború réme fenyeget.

Kiáltványunkban, amelyben tájékoztatjuk a nemzetet a királyi székhely Innsbruckba való áttételéről és az országgyűlés mielőbbi összehívásának szükségességéről, felszólítottam a hon polgárait, hogy lépjenek be az önkéntes seregbe.

A seregnek felszerelés kell, zsold kell, ennie kell. Kölcsönt nem kaphatunk, pénzünk nincs.

1848. június 11.

Újra siker koronázta munkánkat. Személyesen vettem át az uralkodótól Innsbruckban az Erdéllyel való egyesülés jóváhagyását.

Sikerült még -igaz, hogy a kabinet lemondásával fenyegetőzve- a horvát bán fenyítéséről szóló rendeletet is kiharcolnom.

Az unió szentesítése történelmi jelentőségén kívül talán nyugtató hatással lesz ebben a vészterhesnek mondható időben.

Most már bízom a horvát kérdés békés megoldásában. Innsbruckból hazafelé felkerestem János főherceget, aki megígérte segít a horvátok felvilágosításában, ezért a kicsikart királyi rendelet -gondolván a kedélyek gyorsabb megnyugtatására- nyilvános közzétételét mellőztem.

1848. június 15.

Kossuth zseniális ötlete a pénzhiány megszüntetésére jónak bizonyult. Azt kell gondolnom, hogy ennek az embernek ez, és még sok más gondolat is benne volt tarsolyában már a kormány megalakulásakor. Megoldódhat a hadsereg finanszírozása, függetleníteni tudjuk magunkat a pénzügyek terén.

1848. június 18.

Hiába helyeztettem levéltárba a bánt illető fenyítésről szóló rendeletet. A mai lapok kiszivárogtatták, és mint várható volt, ez a horvát helyzeten csak rontott. Nyilatkozatot adtam ki, amelyben a békülékenységünket bizonyítva kijelentettük, hogy a horvátoknak minden törvényes és méltányos kívánalmait teljesíteni fogjuk. A nyilatkozatot a kormány minden tagja aláírta. Ez volna az utolsó lehetőség a békés megoldásra?

1848. június 15.

Hrabovszky kiküldött királyi biztos Fruska-Górán vívott csatája a szerb felkelőkkel drámai eseményeket vetített előre.

Pesten közben megkezdődtek az országgyűlési képviselő választások. Eltekintve néhány verekedéstől, a szabadságszerető törvénytisztelő polgárok eredményesen gyakorolhatták az új alkotmányos jogaikat, Magyarországon először. Istennek legyen hála!

1848. július 5.

Ma megkezdte munkáját az első parlamentáris országgyűlés. Nem így képzeltem el.
A szabadelvű reformok folytatása helyett a haza védelme, az államegység megóvása került előtérbe. Soha még ilyen szellemű ülésen nem voltam, és soha még ilyen nehéz helyzetben nem volt az ország.

1848. július 23.

Nem sikerült azt a gondolatot elfogadtatnom, hogy csak úgy tudjuk a király segítségét magunkénak tudni, ha feltétel nélkül megadjuk neki a negyvenezer katonát. A dolgoknak ilyetén menete nem a béke és alkotmányos jogok biztosítása irányába tart.

1848. július 31.

Bácska és Bánát forrong. Az országgyűlésben egyre idegesebbek a szónokok. Folyamatos támadásnak vagyunk kitéve. Most mindennél fontosabb a kormány nyugodtságának megőrzése. Szükség van a miniszterek önuralmára. Nekünk az a küldetésünk, hogy békében tartsuk az országot.

1848. augusztus 17.

Az országgyűlés berekesztése most, amikor a Délvidéken csaták dúlnak, kifejezetten a haza szuverenitását veszélyezteti. A legfontosabb javaslatokat még keresztül kell vinni, hogy az ország védelméről megfelelőképpen tudjunk gondoskodni. Noha sikerült felállítani a 13. és 14. honvéd zászlóaljat, jelenleg nem áll rendelkezésünkre az a haderő, ami a védekezéshez elégséges volna.

Úgy ítélem meg, hogy a kialakult helyzetből adódóan legfeljebb három hetünk van, arra, hogy az ország béke megőrzése érdekében a Németbirodalommal szövetséget kössünk.

1848. augusztus 19.

A kormányt bűnös hanyagsággal vádolni, amikor az utolsó percig az ország és a haza javát akarva próbáljuk meg elhárítani a most már szinte elkerülhetetlent, galád dolog. Ennek helyt adni és a kormányt lemondásra késztetni úgyszintén. A kormánynak megalakulása óta hiánya van hadtudományilag képzett, megbízható parancsnokokban. A kezdeti katonai sikertelenségek ennek és a tapasztalatlan újoncoknak tudhatók be, nem a kormány gyengeségének.

1848. szeptember 1.

Nyolc napja nem tudjuk javaslatainkhoz a szentesítést kieszközölni. Egyik helyről a másikra küldözgetnek. Először azt hittem, csak a megszokott időhúzás taktikáját alkalmazzák. Hiába veszteglünk itt Bécsben, már látom, nem fog sikerülni. A király vonakodik szóba állni, az általa kinevezett miniszterrel. Megszégyenítő ez a nemzet számára.

1848. szeptember 9.

Az utolsó reményként, a királyhoz küldött 100 tagú küldöttséggel sem értünk el eredményt. A király még a Jellasicsot fenyítő rendeletet is visszavonta. Nem látok esélyt a békés megoldásra, a megkezdett reformok folytatására. A miniszterelnök, akit nem támogat az uralkodója, a minisztérium, aki a nemzet sorsáért érzett felelősséget nem tudja összeegyeztetni az uralkodó iránt érzett hűséggel, nem képes a kormányzásra.

1848. szeptember 10.

A miniszterek ülése után bejelentettem, az első független magyar kormány lemondását.

Rövid, de tartalmas kormányzásunk alatt a nemzet dicsőségére váló dolgokat vittünk véghez.

Tetteinket a haza szeretete, az uralkodó iránti hűség vezérelte. Reform programunk folytatása a kialakult helyzet miatt nem lehetséges. Most nem a békés törvénykezés ideje következik.
A hazának az elkövetkezendő időben olyan emberekre van szükség, akik fegyverrel küzdenek a függetlenség megtartásáért. Én, mint volt miniszter minden erőmmel azon leszek, hogy ez sikerüljön.

Isten engem úgy segéljen!