Megemlékezés a háborúk áldozatairól.
Megemlékezés a háborúk áldozatairól
Olaszfaluban március utolsó vasárnapja minden évben az 1. és 2. világháborús áldozatokról történő megemlékezésé. A további szomorú aktualitást 1945. március 23-án az orosz katonák által meggyilkolt harminckét fiatal mártír áldozat emléke adja.
Az idei évben tíz órakor megkonduló harangszó újra misére hívta a faluban élőket és a megemlékezésre érkező vendégeket. Egyesületünk képviselői már évek óta részt vesznek az évente megtartásra kerülő ünnepi megemlékezéseken és helyezik el virágaikat a templomkertben lévő háborús emlékművön.
A szentmisét ezen a délelőttön is Dékány Árpás, Sixtus Apát celebrálta. Példabeszédében, Lázár feltámadása kapcsán utalt a jelenlegi világhelyzetre és kiemelte, hogy napjainkban sem lehet olyan elfogadható érdek, ami az emberiség békéhez történő jogát felülírhatja. Sajnálatos az a tény, hogy mindig vannak olyan törekvések, amelyek a békés folyamatot megtörik és rászabadítják a pusztítást és a szenvedést az emberiségre. Hangsúlyozta, hogy a keresztény hitvilágban – eltérően a pogány hitélettől - látni azt, hogy Isten nem közömbös az emberi szenvedések iránt, segít a fájdalmak feloldozásában.
A szentmise végén került sor arra a megemlékezésre, ahol az 1945. március 23-i, Fájdalmas péntek történéseit elevenítették fel. A megemlékező beszédet Ovádi Péter, a térség országgyűlési képviselője mondta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar emberek és így a faluban élők, ekkor már a háború végére gondoltak, a fiatalok az elkövetkezendő éveiket tervezgették. Azonban a frontvonal megérkezése szörnyű sokkot okozott az itt élőknek. A falut elfoglaló orosz katonák ezen a napon harminckét fiatal férfival azonnal és kegyetlen módon végeztek. A felszabadítókból így lettek gyilkosok- hangsúlyozta a politikus. A falura a döbbenet csendje szállt és csak virágvasárnap ébredtek fel a kábultságukból és temették el a halottjaikat. Áldozatuk azonban nem volt hiába való, mert ezek az események napjainkban is emlékeztetik az embereket a háború borzalmaira.
Az emlékbeszéd végén a harminckét név felolvasásával egy időben harminckét fekete szalag került fel a jelképes keresztre. Az ünnepség a záró részében a megemlékezésen résztvevők a templomkertben lévő emlékműnél helyezték el a megemlékezés virágait. Egyesületünk nevében Ritter József alelnök, Sieger Zsuzsanna, valamint Juhász Attila helyeztek el koszorút.
Szerkesztői megjegyzés: Az ünnepi megemlékezések sorában minden esetben elhangzik az, hogy teljességgel érthetetlen az orosz katonák brutális cselekedete a fiatal és fegyvertelen polgári lakosokkal szemben. Újságírói tevékenységem során volt szerencsém riportot készíteni Veres D. Csaba történésszel, aki az 1970-es években végzett kutatásokat az olaszfalui eseményekkel kapcsolatban. Tényfeltárói tevékenységét nagymértékben befolyásolta az, hogy az 1940-es évek végén a település is megszenvedte a kilakoltatásokat és alig maradt a faluban olyan család, akik megélték ezeket a szörnyű napokat. Néhányan viszont úgy tudják, hogy volt egy szörnyű provokáció, amit nem lehet tudni, kik és miért követték el. Az emberek röplapokról beszéltek, amelyeken az állt, hogy a fiatalok menjenek fel a Bakony hegyei közé, alakítsák meg a fehér partizán osztagokat és nehezítsék meg az orosz utánpótlási szállításokat. A röplap által terjesztett hír eljutott az orosz csapatok vezetéséhez is.
Ennek igazság tartalmát talán valahol és valamikor a hadi levéltárak anyaga között lehet majd igazolni.
Demeter Ferenc írása