Megemlékezés

A katonai ejtőernyős szerencsétlenségre emlékeztek

A Jutaspusztán felállított emlékműnél április 12-én katonák és civilek emlékeztek meg a 81 évvel ezelőtt történt katonai repülőgép szerencsétlenségről, amelyben a bevetésre induló katonák közül 17-en a helyszínen vesztették az életüket.

Az egész napos megemlékezést a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége (MEBSZ) és a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete (VREVE) szervezésében tartották. A megemlékezők a nap első részében Budapesten, a szerencsétlenségben elhunyt öt katona síremlék helyein emlékeztek meg a történtekről.

A megemlékezés második részében Jutaspusztán az egyesület elnöke Soós Lajos nyá. alezredes köszöntötte a megemlékezés résztvevőit, majd Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere mondott beszédet.

Kiemelte, hogy Veszprém több mint ezer éves története során a katonák a városban folyamatosan jelen voltak és ez a történelmi hagyomány az önkormányzat számára egyben kötelezettséget is jelent. A katonai tradícióknak meg kell jelenniük a város mindennapjaiban és az előttünk álló Veszprém-Balaton 2023 EKF programjaiban is, mivel a katonák és családtagjaik napjainkra a város szerves részévé váltak. A polgármester végül hangsúlyozta, hogy az erős, megbízható katonaság és az önkormányzat együttműködése biztosíthatja a város sikeres jövőjét.

A megemlékező beszédet Sándor Zsolt vezérőrnagy, a Magyar Honvédség parancsnok helyettese tartotta. A beszédében kiemelte, hogy ami 81 évvel ezelőtt történt az katonai szempontból is figyelemre méltó. Bertalan Árpád őrnagy egy olyan képességet alakított ki az egységénél, amit először szerettek volna élesben is kipróbálni. Az egység nagy távolságban igyekezett stratégiai célt nagyon gyorsan elfoglalni és megtartani a harcoló csapatok átkeléséhez. Ennek a képességnek a kialakítása tette a nevét napjaink számára is jelentőssé.

A tábornok továbbiakban elmondta, hogy napjaink ejtőernyősei is hasonló érdemeket vívnak ki akkor, amikor felmerik vállalni a békemissziós feladatokat és naponta készülnek folyamatosan arra, hogy legyenek képesek a gyors bevetésre. Az eltelt nyolc évtized alatt sok ilyen bátor, a veszélyeket felvállaló katonája volt a magyar honvédségnek. Tisztelet ezért a hősöknek és azoknak, akik ezeket a feladatokat, valamint ennek biztosítását nap, mint nap becsülettel felvállalják és el is végzik - fejezte be megemlékezését Sándor Zsolt vezérőrnagy.

De mi is történt 81 évvel ezelőtt?

1941. április 11-én 14 órakor a Magyar 3. Hadtest alakulatai támadást indítottak a Duna - Tisza által határolt Jugoszláv területeken, a baranyai háromszög, valamint a muraközi területek elfoglalásáért. A hadművelet során az 1. Magyar Ejtőernyős zászlóalj bevetésével is számoltak. A terv az volt, hogy Bácskában a Ferencz József csatorna egy fontos átkelőjét, a Szent Tamás hidat az ejtőernyősök 140 fős csoportja egy meglepetésszerű támadással elfoglalják és azt a saját csapatok beérkezéséig felügyelik.

Az esőzések miatt a füves pápai repülőtér talaja felázott, így a csapatszállító repülőgépek csak terhelés nélkül tudtak volna felszállást végrehajtani. Ezért az ott állomásozó öt repülőgépet még aznap átirányították a Veszprém melletti jutaspusztai repülőtérre, mivel ennek a felszálló pályája szilárd burkolatú volt.

1941. április 12-én a magyar légierő Savoia-Marchetti SM -75 típusú szállító repülőgépe a tervezett bevetés körzetében felderítést hajtott végre. A pilóta jelentése szerint a hídon a jugoszláv hadsereg jelentős katonai mozgása volt tapasztalható. Ezért a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a híd ellen megindítják a tervezett akciót. A pilóták 16 óra 45 perckor beindították a motorokat. Az első gép Bertalan Árpád őrnaggyal hamarosan meg is kezdte a felszállást és a hangárok vonalában felemelkedett. Közben a második gép a végrehajtó startvonalon, a harmadik gurulásban volt, az utolsó az állóhelyéről éppen elindult. Ekkor a vezérgép hirtelen meredeken emelkedni kezdett, majd elveszítette a sebességét és mintegy 50-80 méter magasságban átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, működő motorokkal a földbe csapódott. A kiömlő üzemanyagtól a repülő szinte azonnal lángra lobbant.

A baleset alig két perc alatt zajlott le, az órák ekkor 17 óra 01 percet mutattak. Szörnyű látvány fogadta a mentésre érkezőket. Lezuhant a dél-vidéki bevetésre induló szállító repülőgép, amelyen Bertalan őrnagy és 5 fős személyzet, valamint 23 fő ejtőernyős tartózkodott. A sors 11 katonának adta meg a tűzhaláltól való megmenekülést, de 3 katonának csak egy nap haladékot adott, és ők is követték a bajtársaikat.

Az ünnepség a hősi halált halt katonák neveinek, beosztásának a felolvasásával folytatódott, majd napjaink ejtőernyős katonái kegyeleti-megemlékező ugrását követően Oláh Emil tábori lelkész mondott imát a szerencsétlenségben elhunyt katonákért.

Az ünnepség koszorúzással ért véget, ahol a jelenlegi és egykori katonai vezetők, valamint a civil szervezetek képviselői tisztelegtek a katonák emlékműve előtt A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete nevében az emlékműnél Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes helyezte el a megemlékezés koszorúját.