Harminckét szál fehér szegfű az emlékművön

Harminckét szál fehér szegfű az emlékművön

Harminckét szál fehér szegfű az emlékművön

Fiatalok és idősek, a Fájdalmas péntek tragédiájáról vasárnapi szentmisén emlékeztek meg

Olaszfalu katolikus templomában, és ezt követően a világi és egyházi szervezetek képviselői

elhelyezték a koszorúikat templom kertjében lévő emlékművön.

A településen évente megemlékeznek az 1945. március 23-i eseményekről, amit az itt élők

napjainkban, csak a Fájdalmas péntek néven tartanak számon. A 2. világháború frontvonala

egy pénteki napon érte el Olaszfalut és a szovjetek faluban élő 32 fiatal férfit azonnal

kivégezték.

Ezzel az érthetetlen, és tragikus eseménnyel írta be magát a 2 világháború magyarországi

történelmébe a Veszprém megyei kis település Olaszfalu. 1945. márciusában a németek

Magyarországon igyekeztek feltartani az előre törő szovjet csapatokat és több olyan

"birodalmi védőállás" került kialakításra, amelyeknek a szovjet erők felmorzsolását szánták

addig, míg a németek erők a hátországban felerősödnek. A Dunántúlon felépített egyik

védvonal érintette Olaszfalu térségét, elsősorban a Bakony erdősége miatt. Az orosz csapatok

20-a környékén érték el ezt a védvonalat, a faluba 22-én és 23-án értek.

A szovjet katonák házról házra jártak és a német katonák mellett az itt élő férfiakat keresték

és azonnal helyben végeztek velük. Az egykori megemlékezések alapján az orosz csapatok

25-én már Zirc - Csesznek - Pannonhalma - Győr irányába el is vonultak, akik maradtak,

azok a sebesültjeiket műtötték.

A falura másnap a döbbenet csendje ült! Március 25-én - ekkor a naptár szerint

Virágvasárnap volt- szedték össze a halottakat. Az áldozatokat tehén vontatta szekérre rakták,

akik már merev állapotban voltak. A közös sírban egymás mellé tették a halott testeket. "A

bíró: Dobos Antal bácsi egy-egy kis botocskára írta a neveket, hogy lehessen tudni, ki és hol

fekszik. Az ő fia is a többi között volt.!"

A temetést felügyelte egy orosz tiszt, akitől Erdősi András kántortanító, aki orosz fogságban

megtanult oroszul megkérdezte (idézet a leírásból): "Miért történt ez? (Az öldöklés szót nem

merte kimondani!) Ezek nem voltak németek, nem voltak katonák. Ezek nektek, oroszoknak

nem ártottak!"

Kiábrándító volt a válasz: "Háború van! Háborúban sok minden megtörténik. Tévedés is. A

válasz rettenetes, de a tisztet is meg lehet érteni: sok ezer kilométer háború-tengeren

átgázolva, ő már nem tud meghatódni és könnyezni idegenek halálán...A hozzátartozók

évtizedekig némán könnyeztek. Némán, mert még a családban sem mertek beszélni 1945.

március 23-áról, a Fájdalmas Péntekről. A sírok beszentelését két héttel később, 1945. április

8-án. Fehérvasárnap végezhette el Hegedűs Armand olaszfalui plébános. Ekkor már kapott rá

engedélyt.

A miért napjainkig is megválaszolásra vár! A 32 zömmel fiatal áldozatot követelő

eseményről a háborút követően szinte senki nem mert - akart - beszélni. (Idézetek Mozsgai

József a falu plébánosa 2001-ben megjelent kiadványából vannak.)

A több mint hetvenhét évvel ezelőtt történtek megismerését segítheti elő az, hogy

felelevenítünk egy beszélgetést az eseményekről Veress D. Csaba történésszel. A történész

szerint az eseményeket előidézhette(?) az is, hogy a magyar hadvezetés látva az történteket

kiadott egy rendeletet. Ebben meghatározták azt, hogy fel kell készülnie a lakosságnak egy

ún. "fehér partizánháború" megvívására. Ez azt jelentette, hogy búvóhelyeken összegyűlve el

kell engedni az orosz front előretörését és a front hátában meg kell kezdeni a csapatok

utánpótlási útvonalainak és második lépcsős csapatainak a pusztítását. Ilyen harc

megvívására kedvező terepet biztosított a Bakony és itt meg is alakult a "Bakony Brigád"

fedőnevű partizán osztag. Sajnálatos módon ez az intézkedés az orosz hírszerzés kezébe

került és nagyon gyorsan tudomást szereztek erről a frontparancsnokok is.

Később a rendszerváltást követőem a faluban élők a templomkertben emlékművet állítottak,

majd Mozsgai József a Fájdalmas péntek - kiadványában dolgozta fel a faluban történteket.

Nem volt egyszerű dolga, mert a kitelepítésekkor sok érintett családot ismeretlen helyre

költöztettek, és akik itt maradtak és szemtanúi voltak az eseményeknek, már sokan nem

voltak az élők sorában.

A vasárnapi szentmisén Dékány Árpád Sixtus Apát mondott példabeszédet, amelyben

elmondta, hogy nem csak az áldozatok lelki üdvéért kell ma imádkoznunk, hanem azokért is

akik, ezt a szörnyű tettet elkövették. A háborút - az evangéliumból idézett - egy olyan tékozló

fiú esetéhez hasonlította, aki mindent feláldozott a pillanatért és vált ezáltal egy megvetett,

szegény földönfutóvá. Az Apát úr szentmise végén megáldotta azokat a koszorúkat, amelyek

a háborús emlékműre kerülnek.

Az emlékműnél Ovádi Péter országgyűlési képviselő mondott megemlékező beszédet.

Kiemelte, a Fájdalmas péntekként emlegetett napon egy értelmetlen, tragikus és

elfogadhatatlan gyilkossági sorozat történt Olaszfaluban. A szovjet katonák ártatlan

embereket mészároltak le. A haláluk értelmetlen volt, mert nem a harcokban estek el. Az

értelmetlen halál meg borzalmas dolog, ami felkorbácsolja az emberi érzéseket, és ezt a

lelkekben kell a ma emberének helyrerakni, többek között azzal, hogy soha nem felejthetjük

el ezeknek a fiataloknak az emlékét.

Az ünnepség záró aktusaként a hősi halottak neveinek felolvasását követően egy-egy szál

fehér szegfű került az emlékművön elhelyezésre.

A megemlékezés a koszorúzással zárult. A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete nevében

Demeter Ferenc nyá. alez alelnök, Kaptur József nyá. alez, valamint Gál Ernő nyá. alez.

helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség végén Dákány Árpád Sixtus Apát külön

megköszönte a tartalékos katonák jelenlétét, mivel fontosnak tartja a közös megemlékezést és

tisztelgést a hősi halált halt katonák emlékműve előtt.

Demeter Ferenc nyá. alez. alelnök

MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete