Emlékezés

Megemlékezés az esztelen háború áldozataira

Olaszfalu Önkormányzata szervezésében március 24-én vasárnap a Római Katolikus

templomban az elmúlt évek hagyományainak megfelelően szentmisével és a tisztelet

virágainak elhelyezésével emlékeztek meg a településen a Fájdalmas Péntek tragédiájáról.

A kis bakonyi faluban évente megemlékeznek az 1945. március 23-i eseményekről, amit az

itt élők napjainkban, csak a Fájdalmas Péntek néven tartanak számon. A 2. világháború

frontvonala egy pénteki napon érte el Olaszfalut, ahol a falu lakói már a húsvéti ünnepekre

készülődtek és a szovjetek a falu 32 fiatalját azonnal ki is végezték. Ezzel az érthetetlen, és

tragikus eseménnyel írta be magát a 2 világháború magyarországi történelmébe a Veszprém

megyei kis település Olaszfalu.

A vasárnapi szentmisét Dékány Árpád, Sixtus Apát celebrálta. A megemlékezés

felvezetésében elmondta, hogy ez a nap másabb, mint a hagyományos vasárnapi

istentiszteletek. A rendszerváltás óta hagyománnyá vált, hogy március utolsó vasárnapján

megemlékezzenek a faluban történt Fájdalmas Péntekről. A háborúk kegyetlen velejárója az

ártatlan emberek meggyilkolása. A háborúké, amelyek valamilyen ideológia szolgálatában

pusztítják az emberi értékeket. Az 1945 március 23-i események során is 32 ártatlan ember

halt halált, amelynek következtében nagyon sok család addigi élete gyökeresen változott

meg. Elmondta, hogy a ma emberének emlékeznie kell az áldozatokra és imádkozni, az

áldozatok lelki üdvéért. Mert a háború szörnyűsége most is itt van a közelünkben és csak

azzal védhetjük meg magunkat, ha emlékeztetjük az embereket az igazságtalanságokra, a

kíméletlen pusztításokra. Az Apát úr a szentmise végén megáldotta azokat a koszorúkat és

virágokat, amelyeket a résztvevők az emlékműre helyeznek.

A rendezvény Ovádi Péter a térség országgyűlési képviselője rövid megemlékezésével

folytatódott. Elmondta, hogy 1945. márciusában a németek Magyarországon igyekezték

feltartani az előre törő szovjet csapatokat és több olyan "birodalmi védőállás" került

kialakításra, amelyeknek a szovjet erők felmorzsolását szánták addig, míg a németek erők a

hátországban felerősödnek. A Dunántúlon felépített egyik védvonal érintette Olaszfalu

térségét, elsősorban a Bakony erdősége miatt. Az orosz csapatok 20-a környékén érték el ezt

a védvonalat, a faluhoz 22-én és 23-án értek.

A falu elfoglalása során végezték ki a 32 fiatal férfit. A szörnyű az volt ebben, hogy a fiatalok

nem a lövészárkokban, harci körülmények között veszítették el az életüket, hanem a gonosz

ideológiák áldozataivá váltak. Emlékezni kell erre a szörnyű eseményre, ki kell mondani azt

is, hogy itt Olaszfaluban ezeket a fiatalokat meggyilkolták, amelyről a rendszerváltásig

beszélni sem lehetett. Az értelmetlen halál borzalmas dolog, ami felkorbácsolja az emberi

érzéseket, és ezt a lelkekben kell a ma emberének helyre raknia, többek között azzal, hogy

soha nem felejthetjük el ezeknek a fiataloknak az emlékét.

A megemlékezésen idézeteket olvastak fel Mozsgai József, a falu plébánosa 2001-ben

megjelent kiadványából, aki az itt élők elmondásai alapján igyekezett feldolgozni és írásos

formában megjelentetni az 1945-ben történteket.

"A szovjet katonák házról házra jártak és a német katonák mellett az itt élő férfiakat keresték

és azonnal helyben végeztek velük. A falura másnap a döbbenet csendje ült! Március 25-én –

ekkor a naptár szerint Virágvasárnap volt- szedték össze a halottakat. Az áldozatokat, akik

már merev állapotban voltak, tehén vontatta szekérre rakták. A közös sírban egymás mellé

tették a halott testeket. A bíró: Dobos Antal bácsi egy-egy kis botocskára írta a neveket, hogy

lehessen tudni, ki és hol fekszik. Az ő fia is a többi között volt!

A temetést felügyelte egy orosztiszt, akitől Erdősi András kántortanító, aki orosz fogságban

megtanult oroszul megkérdezte: Miért történt ez? (Az öldöklés szót nem merte kimondani!)

Ezek nem voltak németek, nem voltak katonák. Ezek nektek, oroszoknak nem ártottak!

Kiábrándító volt a válasz: Háború van! Háborúban sok minden megtörténik. Tévedés is. A

válasz rettenetes, de a tisztet is meg lehet érteni: sok ezer kilométer háború-tengeren

átgázolva, ő már nem tud meghatódni és könnyezni idegenek halálán…A hozzátartozók

évtizedekig némán könnyeztek. Némán, mert még a családban sem mertek beszélni 1945.

március 23-áról, a Fájdalmas Péntekről. A sírok beszentelését két héttel később, 1945. április

8-án. Fehérvasárnap végezhette el Hegedűs Armand olaszfalui plébános. Ekkor már kapott rá

engedélyt."

A miért (?) - napjainkig is megválaszolásra vár!

Később a rendszerváltást követően a faluban élők a templomkertben emlékművet állítottak,

majd Mozsgai József a Fájdalmas péntek - kiadványában dolgozta fel a faluban történteket.

Nem volt egyszerű dolga, mert a kitelepítésekkor sok érintett családot ismeretlen helyre

költöztettek, és akik itt maradtak és szemtanúi voltak az eseményeknek, már sokan nem

voltak az élők sorában.

Az ünnepség záró aktusaként a hősi halottak neveinek felolvasását követően egy-egy szál

jelképes virág került elhelyezésre az oltár melletti virágok közé.

A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával zárult. A MATASZ Veszprém Megyei

Egyesület már évek óta aktívan részt vállal a megemlékező ünnepségeken. Több esetben

fiatal kadétok bevonásával tisztelgünk a fiatal áldozatok emléke előtt. A DON-80

Emlékmenet során a fiatalok koszorúzták meg az emlékművet, az idei évben Demeter Ferenc

elnök és Simon-Jójárt Sándor helyezték el a megemlékezés virágait.

Az emlékmű felirata:

Ifjúság állj meg e márvány lapok előtt,

S ne feledd mily nagyok voltak ők!

Demeter Ferenc írása