Don-'83 emléktúra
Bakony Menetszázad
Csípős hideg, csúszós utak és köd, ezek voltak a jellemző időjárási viszonyok, amikor elindultunk Veszprémből Gyulakeszi településre. Itt volt a II. világháborús emlékhelynél a gyülekezője a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének, hogy immár XXV. alkalommal megalakítsák a Bakony Menetszázadot a II. világháborús hősi emlékhelynél. A díszparancs ismertetése után koszorúzások következtek és elindult a század, hogy Csobánc-Káptalantóti-Salföld-Kékkút-Kővágóőrs és Révfülöp II. világháborús emlékhelyeknél tiszteletadást teljesítsenek a Don kanyarnál elesett magyar katonák emlékére.
Az időjárás egyre változott és hidegebnek tűnt az időnként feltámadó szélnek köszönhetően. Felérve a várromhoz, a látvány mindent feledtetett, hiszen újra látható volt a Nap, egy kis időre és alattunk csak a távolabbi tanúhegyek látszottak a felhő felett. A betervezett rövid pihenő után elindultunk lefelé. A turistaút keskenyedet egy ember szélességű ösvénnyé, majd a nagy hóban az is eltűnt. Ereszkedtünk, ahogy tudtunk, sokszor a vadállatok csapásai is segítettek, de így is egymást biztosítva értek le a század tagjai. Itt kell megjegyeznem, hogy 76 fő volt a század állománya és hivatásos, szerződéses, tartalékos, hagyományőrző huszár, kadét lányok és fiúk, az őket kisérő civilek, olasz tartalékos hegyivadászok és a MATASZ Veszprém Megyei Egyesület tagjai képezték a század állományát.
A meghívásunknak eleget tett: MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ, MH 47. Bázisrepülőtér, MH Klempa Kálmán 7. Területvédelmi ezred Draganits Ferenc 31. Területvédelmi zászlóalj, VSZC Szent-Györgyi Albert Technikum és Kollégium-Ajka, Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégium Pápa, VSZC Öveges József Technikum és Kollégium, ANA Gruppo Alpini di Cavaso de Tomba, Majsai Kiskun Huszárbandérium, Gyulaffy László Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola, valamint a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének az állománya. A menetvonalat szintén a saját állományunk önkéntes tagjai biztosították.
A késés miatt, amit a hegyről történő leereszkedés miatt összeszedtünk, át kellett tervezni a további útvonalat, Káptalantóti pihenőhelyen. Tovább róttuk a kilométereket, minden településen szívesen fogadtak bennünket. A forró tea nagyon jól esett és mindenkinek ízlett a lilahagymás zsíroskenyér is. Köszönjük a helyi polgármesterek és művelődési ház vezetők munkáját. Külön köszönetet érdemelnek a rendőrök és a polgárőrök, akik biztosították a század vonulását az élen és hátul egyaránt, amikor közúton haladtunk!
Már csak 4.5 km volt hátra amikor elindultunk Kővágóőrsről, hogy az utolsó hegyet és erdőt leküzdve megérkezzünk Révfülöpre. Ahogy sötétedett az idő is egyre hidegebb lett és a jéggé fagyott erdei úton próbáltuk leküzdeni a folyamatosan emelkedő útszakaszt. Végre felértünk a tetejére és sajnos most jött a neheze, hiszen néhol erősen lejtett az út és itt is volt jég bőven. Szerencsére néhány esést és elfojtott kiáltást kivéve leértünk balesetmentesen. Öröm volt meglátni a sötétben a hegyi út végén a ránk várakozó rendőrautókat. Folytattuk a menetet és a megbeszélt helyen égő fáklyákkal vártak bennünket az útvonal biztosítók és a II. világháborús emlékhelyre már fáklyákkal és zárt kötelékben vonultunk be. Az utolsó megemlékezést és koszorúzást követően, megköszöntem az állománynak a balesetmentes útvonal teljesítést és kifejeztem a hálámat, hogy egy ilyen századot vezethettem. Külön köszönet érdemelnek 32-en, azok a lány és fiú kadétok, akik példát mutattak fegyelemből, akaraterőből és kitartásból egyaránt. Reggel -6 fok volt a hőmérséklet, a Csobánc hegyen -9.7 fok és Révfülöpön -7 fokban érkeztünk. A Bakony Menetszázad teljesítette az önként vállalt feladatát, amikor a doni katasztrófa áldozataira emlékezve eseménymentesen végrehajtotta a menetet!
Kaptur József nyá. repülő-alezredes századparancsnok