A háború ártatlan áldozataira emlékeztek.

A háború ártatlan áldozataira emlékeztek

A vasárnapi nagymisén az 1945. március 23-a a Fájdalmas péntek áldozataira emlékeztek

Olaszfaluban, ahol a németek ellen harcoló szovjet csapatok máig érthetetlen okok miatt,

kegyetlen módon végeztek ki harminckét fiatal férfit.

A faluban és a környéken élők minden évben megemlékeznek a szörnyű eseményről. A

megemlékezés a falu templomában istentisztelettel kezdődött, amelyet idén Dr. Udvardy

György veszprémi érsek, valamint Dékány Árpád Sixtus apát celebrált. Az érsek úr a

példabeszédében elmondta, hogy a feltámadás hite az, ami éltetheti azokat a szülőket és

hozzátartozókat, akiknek a szeretteit kegyetlen módon gyilkolták le a faluba érkező szovjet

katonák. A hit, amely azt mondja, hogy ezek a fiatalok eljutnak az örök életbe. A tragédia

sebei soha nem gyógyulnak be, de a fájdalmat csillapítani lehet azzal, ha megőrizzük az

elhunytak emlékét.

Az istentiszteletet követő megemlékezésen Szakács Ildikó elmondta, hogy 1945. januárjában

már minden reálisan gondolkodó magyar ember látta, hogy a németek elvesztették a háborút

és egy elkeseredett küzdelmet folytatnak, amelynek célja az időnyerés volt Berlin és a

vezetők számára. A magyar hadvezetés egymás után állította fel a főleg fiatalokból álló

harcoló egységeket. Ilyen volt az ún "Bakony Brigád" is, amelyik a hegyekben partizánharcra

igyekezett berendezkedni, és a feladata a szovjet csapatok utánpótlás vonalainak a zavarása

volt.

A Bakonyban előrenyomuló 107-es orosz lövészhadosztály, valamint a 31-es gépesített

dandár parancsnokságának felderítők időben felhívták a figyelműket arra, hogy a Bakonyban

diverzáns tevékenységgel számoljanak. Az oroszok Tés község melletti Csőszpusztán találtak

is katonai kiképzésre utaló nyomokat, de katonák már nem voltak a helyszínen. Az oroszok

joggal feltételezték azt, hogy a kiképzett katonák behúzódtak a Bakony erdeibe. Ebben az

időszakban a levente kiképzést kapott férfiak behívó parancsot kaptak, a parancsot végrehajtó

fiatalokat vagonokba terelték és Németországba vitték.

Olaszfalu polgármestere a behívó parancs végrehajtását késleltette, ami azt eredményezte,

hogy a falut március 23-án elfoglaló oroszok, más falvaktól eltérően jelentős számban

találtak itt fiatalokat. A katonák nem vizsgálták azt, hogy a fiatalok a Bakony Brigád tagjai-e,

vagy sem, a fiatalokat a megtalálásukkor azonnal, a helyszínen tarkón lőtték. Ezen a napon

harminckét fiatal férfi vesztette életét, értelmetlenül, tévedésből. A meggyilkolt fiatalok

között volt a polgármester fia is.

24.-én szombaton néma csend telepedett a falura.

25.-én virágvasárnap ökrös szekérre rakták a tetemeket és közös sírba temették el az

áldozatokat. A hozzátartozók évtizedekig némán könnyeztek. Némán, mert sokáig nem

beszélhettek 1945.március 23.-áról a "fájdalmas péntekről"

Ovádi Péter miniszteri biztos, a térség országgyűlési képviselője megemlékező beszédében a

következőket mondta:

"Az itt élő embereknek olyan szörnyűséggel kellett szembenézniük, ami kitörölhetetlen

sérülést okozott, a helyi közösségben és az egész nemzetünkben. A megemlékezés viszont a

falu életében a gyászt és a feloldozást jelenti együttesen. A fájdalmas péntekként elhíresült

tragédiában nehéz meglátni a jó győzelmét, mégis, ha belegondolunk az akkori történésekbe

és legfőképpen az azóta eltelt időbe, akkor mást nem látunk, mint szeretet, békét és mára

talán kimondhatjuk: megnyugvást. Mi ez, ha nem a jó győzelme a gonosz felett? Ez a szeretet

igazi győzedelme. Kellett hozzá a gyász kínja, de az emlékezet megbecsülésével elérte

Olaszfalu az igazi feloldozást a fájdalom alól."

Az ünnepség hátralévő részében felolvasásra került a 32 áldozat neve és egy-egy fehér szegfű

került az asztalon elhelyezésre. A megemlékező ünnepség a templom kertben lévő emlékmű

megkoszorúzásával zárult. A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete nevében Demeter

Ferenc elnök, és Simon-Jójárt Sándor helyezte el a megemlékezés virágait.

Demeter Ferenc írása